Pillantsunk csak rá az alábbi képre.  Nem is csoda, ha belezavarodunk…

Nézzük akkor át, hogy hogy is van ez.

Egy kis biológia

A menstruációs ciklus kezdetét a vérzés első napjától számítjuk, egészen a következő menstruáció első napjáig, azaz két egymást követő menstruáció első napja között eltelt időt értjük alatta.
A vérzést megelőző barnázás, vagy pecsételés nem számít első napnak. 

A leggyakrabban a ciklus 21 és 36 nap között változhat, és ha ez rendszeres, akkor egészséges ciklus időnek számít. Tehát a 28 napos „atomóra” működés eléggé ritka, sok esetben akkor működik így a test, ha fogamzásgátló tabletta befolyása alatt áll.

A vérzéses napok száma sem feltétlen 5 napig tart. Egészségesnek tekinthető, ha 3-7 nap közötti.

Minden az agyban dől el?

Nem, viszont ott indul.
A periódus első felében, amikor a méhben még a menstruáció zajlik, az agyban található agyalapi mirigy tüszőstimuláló hormont (follikulus stimuláló hormon, FSH) választ ki. Ez ösztönzi a petefészekben a tüszőket érésre.  Születésünkkor kb. 400.000 éretlen petesejt van a petefészekben, ezekből érik meg havonta 1-1 (különleges esetben kettő) tüsző. De érésnek nem csupán egy tüsző indul, hanem ennél jóval több. A domináns tüsző kilökődik a petevezetékbe, a többi – érésben részt vett tüsző – pedig elpusztul.
Azért van szükség több tüsző egyidejű érésére, mert a tüszők falában termelődik az ösztrogén hormon, egy tüsző azonban nem tudná biztosítani az elegendő ösztrogénszintet. 
Itt jegyezném meg, hogy az anti müllerian hormon (AMH) szintje valóban az érő tüszőben (5-8 mm) a legmagasabb, de a vérben mérhető szintje nem függ az érésben lévő tüsző állapotától, így tévhitnek számít az az állítás, miszerint csak a menstruáció 3. napján lehet vérvizsgálattal kimutatni. A vizsgálat a ciklus bármelyik napján elvégezhető. (Az AMH-ról bővebben a későbbiekben írok.)

Az ösztrogén szintje a menstruáció legelső napján a legalacsonyabb, majd folyamatosan emelkedni kezd, mely a méhnyálkahártya felépülését, megvastagodását biztosítja.  Ez utóbbi szükséges ugyanis később ahhoz, hogy a megtermékenyített petesejt be tudjon ágyazódni a méh nyálkahártyájába. De ne ugorjunk ennyire előre.

Amikor kellően magas az ösztrogén szint - nagyjából a ciklus közepén, a 10-14. napon -, a petefészek visszajelez az agyalapi mirigynek, hogy megérett a tüsző.  Ennek hatására az agyalapi mirigy kibocsátja a sárgatestserkentő hormont (luteinizáló hormont (LH),  ami a tüszőrepedésért, azaz az ovulációért lesz felelős. Mivel a tüszőrepedés után már nincs több dolga, a szintje gyorsan lecsökken, épp úgy mint az FSH.

Gyakran használják a peteérés szinonimájaként az ovulációt, pedig igazából a peteérés egy folyamat, aminek az ovuláció a vége. 

Az ovuláció pillanatában tehát kiszabadul az érett petesejt a domináns tüszőből és elkezd lefelé haladni a méhkürtön, a petevezetőn keresztül, hagyva, hogy annak hullámszerű kontrakciói lágyan vigyék előre. Az ovuláció a legtöbb nő esetében észrevétlenül zajlik, de járhat enyhe, szúró fájdalommal az alhasban, mellfeszüléssel vagy különös érzetekkel. Ilyenkor szokott a hölgyek libidója  egyik napról a másikra, hatalmasat ugrani 😊, de a testhőmérséklet is megemelkedik néhány tized fokkal. A méhnyak mirigyei által termelt méhnyaknyák pedig a korábbi sűrű fehérből, átlátszó, tojásfehérje szerű, folyékony állagúvá válik. 
Léteznek olyan tesztek (LH teszt), amelyek képesek a vizeletből megállapítani az LH hormon mennyiségét, azaz, hogy van-e ovuláció. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem elegendő egyetlen egy tesztet elvégezni az ovuláció várható napján, az eredményes teszteléshez több napon át kell tesztelni egy ciklus során.

A petesejt a peteérést követően mindössze 12-24 óráig életképes. Ahhoz, hogy a megtermékenyülés bekövetkezzen, elengedhetetlen, hogy a hímivarsejttel ezen időszakon belül találkozzon. Szerencsére a hímivarsejtek az együttléttől számított 2-5 napig életben tudnak maradni a méhszájban és a méhkürtben, bevárva ezzel a petesejtet, ezért érdemes a várható ovuláció előtti napokban is házaséletet élni. 

A petefészekben a kiszabadult tüszőből először egy vérzéses test, majd a sárgatest alakul ki, ami a sárgatest hormont, vagy más néven a progeszteront termeli a ciklus második felében.  Ez a hormon felelős a terhesség fenntartásáért.  Ha megtermékenyül a petesejt, a követő 4-5 napban beágyazódik a méh nyálkahártyájába, a progeszteron szintje pedig magas marad.  A terhesség 12-14. hetéig ez a magas progeszteronszint fogja a méhnyálkahártyát és a terhességet megtartani, ezután veszi át csak ezt a szerepet a méhlepény. A progeszteron szerepe a várandósság első trimeszterében tehát óriási jelentőséggel bír.

Amennyiben elmarad a nagy találkozás a petesejt és a hímivarsejt között, a sárgatest elsorvad, a progeszteron termelődés lecsökken,  ahogy a testhő is és az ösztrogén termelés is megcsappan. A hirtelen bekövetkező hormon csökkenés miatt nagyjából a ciklus 28-36 napja között a méh nyálkahártyája elhal, leválik a méh faláról, és annak hullámzó összehúzódásai által vérzés kíséretében kilökődik a méhből, megkezdődik tehát a menstruáció. 
A következő 3-5 napban egészséges esetben 50-100 ml menstruációs váladék távozik a testünkből és a körforgás kezdődik előről.

Az Aviva módszer gyakorlatai támogathatnak téged abban, hogy ez a körforgás nálad is ilyen tökéletesen menjen végbe, vagy ha valamilyen probléma miatt ez jelenleg nem így működik, akkor azt mihamarabb orvosoljuk.

Az Aviva gyakorlatai nagy segítséget nyújtanak fájdalmas, görcsös menstruáció esetén, peteérés és ovuláció serkentésben, olyan esetekben amikor egyáltalán nincs menstruáció és meg kell hozni azt, vagy ha a ciklus hosszával van problémánk, mert túl rövidek vagy túl hosszúak.  

A következő blogbejegyzésben arról olvashatsz, hogy milyen okai lehetnek annak, ha ez a tökéletes és hibátlan körforgás valahol felborul és mégsem lesz olyan tökéletes.  De arra is kapsz tippeket, hogy milyen módszerek segítségével figyeld a ciklusod, és azt, hogy van-e ovulációd.